2009. március 23., hétfő

Problémáink

A Gyermekjóléti Szolgálatnál dolgozó szakemberekben, a munkavégzésük során felmerülő problémák és azokra tett megoldásai javaslatok:

A szakmában dolgozók többségénél az egészségmegőrzés, munkahelyi légkör, lojalitás területén előforduló problémák, és az azokra tett megoldási javaslatok:
• A családgondozók napi kapcsolatban állnak a higiéné területén alulmotivált családokkal, illetve személyekkel mind azok lakókörnyezetében, mind pedig intézményi keretek között. Ez utóbbi alkalmakkor előfordulhat fertőzésveszély;
Megoldás: - Családgondozók számára biztosított ingyenes védőoltások;
- Rendszeres fertőtlenítő takarítás;
- Rendszeres szűrővizsgálatok;
• A munkahelyen egyre gyakrabban megélt pszicho terrort különböző szervezeti szintekről kénytelenek elviselni (szakmai vezető, intézményvezető, fenntartó, jegyző, gyámhivatal, szakmai módszertan, államháztartási hivatal);
Megoldás: - Jogharmonizációra javaslat tétel;
- Érdekképviseleti egyesület létrehozása;
• A családok problémáját a különböző szakmai egységek (jegyző, gyámhivatal, családgondozó, módszertan) eltérő módon érzékelik, észlelik. A problémát az jelenti, hogy a családok érdekeit szem előtt tartva meg tudjunk felelni ezeknek a különböző elvárásoknak;
Megoldás: - A szakmai egységekben dolgozók együttes továbbképzése;
- Szakmaközi szakmai napok szervezése;
- Szakmai kollégiumokkal kapcsolat felvétel;
- Javaslat tétel, véleménynyilvánítás a szakmai fórumokon;

Biztonság: Erőszakos, nem együttműködő, antiszociális családoknál tett látogatások alkalmával gyakran előforduló probléma, hogy a szülő fenyegető, agresszív magatartást tanúsít, amivel veszélyezteti a testi, lelki épségét a családgondozónak és hozzátartozóinak. Olykor előfordul, hogy erőfölényben van a gondozott család, mely félelmet kelt a családgondozóban.
Ilyen esetekben jó lenne rendőri jelenlét biztosítása. Megoldás lehetne még a rendeletmódosítás. Jelzőrendszeren túlnyúló együttműködés, a rendőri jelenléttel a családnál a bűncselekmény elkövetésének megelőzését, a családgondozó testi épségének, védelmét és a rendőrségnél hosszantartó eljárás megelőzését segítené elő.

Megbecsültség: Sajnos ebben a szakmában igen kevés a sikerélmény.
Kliensek tekintetében ritkán egy „Köszönöm”. Szakmai körökben a kollegák elismerik a családgondozók munkáját, de a fenntartó és egyéb szervezetek, akik érintettek a gyermekek ügyében, - de nincs teljes rálátásuk erre a területre - azok érdemben nem ismerik el a munkánkat. Külső szemlélő számára ez a terület nem sikerszakma. Az elmúlt 20 évben nem tudta ezt kivívni magának. Ez csak az erkölcsi megbecsülés része, de az anyagi megbecsülés is egyenesen arányos ezzel.
Adott területen egy szélesebb körű tájékoztatás nyújtása a családgondozói tevékenységről. (helyi tv, újság, lakossági fórum, helyi képviselőtestületi ülés, szociális bizottság, vagyongazdálkodás, jelzőrendszer tagjai)

Szervezeti abúzus: Mivel szakmánknak alacsony a tekintélye, nem látnak bele a napi tevékenységünkbe, úgy gondolják, hogy olyan feladatokkal is terhelhetnek bennünket, amik nem tartoznak közvetlenül a munkaköri tevékenységünk közé. Mivel ennek is meg kell felelnünk, így egyre frusztráltabbá válunk, így a tényleges szakmai munka háttérbe szorul. Ez azt vonja maga után, hogy a több oldalról végzett ellenőrzések kimutatják, hogy a szakmai munkában gyakran hiányosságok tapasztalhatóak. A folyamatos, minden oldalról jövő elvárásoknak nagyon nehéz megfelelni, mely kiégéshez, pályaelhagyáshoz vezethet.
A szakmában dolgozókat és a klienseket egyaránt abúzus éri azáltal, hogy korlátok közé szorítja, megcímkézi őket. Ebből a körből való kitörés nagyon nehéz, de inkább lehetetlennek tűnik az elvárások miatt.
Az adminisztráció csökkentése, az emberibb kliensgondozás érdekében megoldás lenne, az ehhez a területhez kapcsolódó rendeletmódosítások. Fontos lenne képzések ingyenessé tétele.

4 megjegyzés:

  1. Kedves Családsegítők! Valamikor tanítottam egy témát a szociális munka tárgy keretében, aminek az volt a címe, hogy A szociális munka túlélése és élvezete. Nem újak a problémák, amiket felsoroltok. Ezeket minden szociális munkás tapasztalja: a munka nem veszélytelen, sok a stressz, a kliensek nem motiváltak, a környezet nem ismer el, és így tovább. Én az 1980-as években szintén szociális munkás voltam 10 évig. Bizonyos, hogy nagyon más volt akkor szociális munkásnak lenni (fiatalkorú bűnelkövetőkkel dolgoztam). Én akkor a világ legérdekesebb tevékenységének láttam a szociális munkát. Fiatalok, családok, hivatalok, iskolák, bíróság és ügyészség, az egész gyermekvédelmi rendszer mind az én hálózatomba tartozott. Nagyon szerettem nyüzsögni, problémákat megoldani, emberekkel foglalkozni. Ma is mesélem az élményeimet. Ahogy később a tanítványaimtól, úgy a klienseimtől is nagyon sokat tanultam. "Szürke minden teória, de az élet aranyága zöld" - mondja erről Goethe. A stresszkezelés egyik alapelve, hogy kezeljük kihívásként a nehézségeket. Persze nem mindenki olyan harcos természetű, mint én. És bizonyos, hogy a mostani klientúra nehezebb, mert a legszegényebbekkel foglalkoztok, akiknek az élete valóban gyakran reménytelen. Viszont az bizonyos, hogy a szociális munkát nem lehet nem hivatásként tekinteni. Nekem nagy segítségemre voltak különféle történetek abban, hogy túléljem, és élvezzem a szociális munkát. Az egyik ilyen történet akkor jutott eszembe, amikor egyik nagyon értelmes fiú hallgatóm visszajött a gyakorlatról, és a szupervízió során megkérdezte, hogy mégis mit tehetne 65 éves, demens alkoholista kliensével, akit mindenki utál, mert végtelenül büdös, a lánya látni sem akarja (ami nem csoda), és egyetlen dolga van vele, hogy elintézze a nyugdíját. Akkor nekem eszembe jutott a jobb lator példázata. Tehát: Mint nyilván néhanyotok tudja, hárman függenek a kereszten a Koponyák hegyén. Középen Jézus, két oldalán meg egy-egy lator. A bal lator elkezdi gúnyolni Jézust, mondván: "Na, ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről, és minket is szállíts le róla!" Mire a jobb lator a következőket mondja: "Ne bántsd az Istennek ama szentjét! Mert mi bizony megérdemeljük, amit kaptunk, de őbenne semmi bűn nincs." Mire felé fordul az Úr: "Ma este velem leszel a Paradicsomban."
    Szóval a kérdés az, hogy mennyi is kell egy 65 éves, büdös, demens alkoholistának az üdvözüléshez. Miért is elég ehhez a jobb latornak az a két mondat? A történet megfejtéséhez egyébként nem kell hívőnek lenni, sőt a vallásos megfejtések (bűnvallás, hitvallás a messiás mellett) még félre is vezethez minket. Itt ugyanis arról van szó, hogy a jobb lator megvédi az ártatlant, tehát valami jót tesz érte. Ugyanis ezért vagyunk itt. Hogy jót tegyünk egymással. Ez ilyen egyszerű. Ez nektek is szól. Döntsétek el, hogy miért vagytok ott, ahol vagytok! Kérdezzétek meg, hogy ott van-e a helyetek, és ha igen, akkor miért is! Nem megfeddni akarlak titeket. Nem könnyű az életetek, és az is benne van valahol a halhatatlan mondások között, hogy ne bíráld azt, aki a parázson jár. Ez csak egy kis stressz-menedzsment lecke volt. Őszinte hívetek: Kozma Judit

    VálaszTörlés
  2. Én úgy gondolom, hogy legkevesebb problémánk az kliensekkel van, hisz legtöbben arra tettük fel az életünket, hogy rajtuk segítsünk.
    Ebben a mai közhangulatban nagyon sokan úgy vélik, és hangoztatják, hogy ezeken az embereken nem kell segíteni. Felettesektől, fenntartóktól is azt éreztetik velünk, hogy sokkal hasznosabb lenne, ha egész nap csak kávézgatnánk.Minden nap azt érezzük, hogy az árral szemben úszunk, és ettől egy idő után elfáradunk.Az a nagy feladat, hogy megtaláljuk a munkán kívül azt a feltöltődést, amitől másnap újra tovább tudunk úszni.

    VálaszTörlés
  3. A társadalmak új keletű problémája intézményei elszemélytelenedésének általánossá válása. A közösségi- társadalmi- szolgáltatatást nyújtó szervezetek látják ennek legnagyobb kárát. A szolgáltatás dignitása - személyre szabott, egyedi igényekre érzékeny, méltóságot tisztelő működési módja- ma a civil szervezetekben is csak vágyálom. (Nem csak Magyarországon.) Ettől szenvednek, kimerülnek, és kiégnek a munkatársak is, és a kliensek is. Én híve vagyok a kislépések stratégiájának. Konkrét helyzetekben, mit tudunk tenni, hogy ez ne így legyen? Te, aki ezt a bejegyzést olvasod, tegnap mit és hogyan tettél, hogy ez ne így legyen? És ma? Mit tettél magadért és a kliensedért?

    VálaszTörlés
  4. Eredeti melléklet letöltése
    Pályázati felhívás
    A Módszertani Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesülete pályázatot hirdet „ A SIKER” címmel megrendezésre kerülő III. Országos Gyermekjóléti Konferenciájára.
    A pályázat célja:
    A gyermekjóléti szolgálatokban végzett munka során leggyakrabban használt fogalmaink: a probléma, gond, nehézség, baj, krízis. Kevés figyelmet fordítunk azokra az apró, „sikert” jelentő kapaszkodókra, melyek szükségesek mindennapi munkánkhoz.
    Jelen Konferencia szervezésével célunk, rávilágítani arra, hogy a gyakorlati munka során, miként éljük meg a sikereket, kudarcokat. A szakember mennyire tud fogékony lenni a sikerekre, szemben a gondozott családok élettörténetének szomorúságával. Megoldhatatlannak látszó eseteket a megoldás felé kis lépések vezetik el. Reméljük, hogy ez a konferencia ezeket a kis lépéseket fel tudja villantani a gyermekvédelemben áldozatos munkát végző szakemberek számára.
    Ennek érdekében pályázatot írunk ki a terepen dolgozó munkatársak számára, hogy jelenítsék meg jó gyakorlataikat.
    A területen dolgozó szakemberek bemutatják a szociális munkával kapcsolatban szerzett saját sikeresnek megélt gyakorlataikat előadás, majd interaktív beszélgetés formájában.
    A pályázatot három kategóriában lehet benyújtani:
    A sikeres gondozás - Módszerek, technikák, ötletek az egyéni esetkezelés kapcsán
    A sikeres család - Diszharmóniából a harmónia felé
    A sikeres együttműködés
    A pályázat benyújtásának módja:
    A teljes pályázati anyag a pályázati ADATLAPBÓL és az Adatlapon feltüntetett kötelező mellékletekből áll.
    A programot, esettanulmányt leíró szolgáltató ne legyen beazonosítható, így a pályázati leírást úgy szükséges megfogalmazni, hogy a pályázó/k adatai ne szerepeljenek benne.
    Az ADATLAP letölthető a Módszertani Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének honlapjáról www.mogyesz.hu-ról
    A pályázatot három külön fűzött példányban (1 eredeti, 2 másolat) kell benyújtani. A pályázat tartalma max. 8 oldal, melyet 20 percben elő lehet adni. A pályázat részét képező ADATLAPOT kisméretű, jelszóval ellátott zárt borítékban kell elhelyezni a pályázati csomagban, melyet a bírálatot követően bont ki a bíráló bizottság, s ezt követően történik a pályázati azonosítás. A pályázatot személyesen, vagy postán az alábbi címre kérjük benyújtani:
    Módszertani Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesülete
    1155 Budapest, Kolozsvár u. 4/d
    A pályázatok beérkezésének határideje 2009. július 31.
    A pályázattal kapcsolatban bővebb felvilágosítás kérhető: Papp Krisztinától, a 06-20-499-40-99 –es telefonszámon.
    Pályadíj:
    A pályamunkákat a Módszertani Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének elnöksége bírálja el.
    A legjobb pályamunkák pályadíjban részesülnek.
    Kategóriánként a három legkiemelkedőbb pályamű 30.000 -30.000 Ft összegű díjazásban részesül.
    Módszertani Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesülete
    ADATLAP: http://www.mogyesz.hu/

    VálaszTörlés

Mi a véleménye a ma Magyarországon élő halmozottan hátrányos helyzetű családokról?